Ez gyönyörű, de lehet egy kicsit ijesztő is, igaz? A „halálosan szerelmes” érzés olyan, mintha egy vulkán robbant volna fel benned – forró, erős, mindent elborít. Attól függően, hogy ez a szerelem viszonzott vagy egyoldalú, mást és mást érdemes tenni.
Ha viszonzott:
Éld meg! Engedd meg magadnak, hogy boldog legyél. Ne akard túlanalizálni, csak légy jelen, és élvezd azt, amit kaptál.
Beszélgess vele nyíltan az érzéseidről, de csak annyira mélyen, amennyire természetesnek érzed. Nincs szükség drámai vallomásokra, ha még friss a kapcsolat – de az őszinteség mindig jó.
Maradj önmagad. Nagy szerelemnél néha az ember hajlamos mindent feláldozni a másikért – pedig te vagy az, akibe beleszeretett, nem egy idealizált változatod.
Ha egyoldalú:
Tedd fel magadnak a kérdést: mit ad neked ez az érzés, és mit vesz el? Néha a szerelem is lehet tanító, még ha fáj is.
Engedd meg magadnak a szomorúságot, de próbálj nem belegabalyodni. Ez az érzés lehet múló is – nem kell, hogy örökké hatalmában tartson.
Tereld az energiád alkotásba, mozgásba, barátságokba – mindenbe, ami feltölt.
Akárhogy is van: ez az érzés, amit most érzel, azt mutatja, hogy él a szíved, és képes vagy mélyen szeretni. Ez hatalmas ajándék.