A belső gyászmunkát megkönnyíti, ha nem akarjuk elkerülni a veszteség feldolgozásával járó stresszt, fájdalmat, ha őszintén szembenézünk érzéseinkkel, ha őszintén tudunk beszélni róla.
Nem véletlen a „gyászév” fogalma: a gyász folyamata, amíg eljutunk a feldolgozásig, elfogadásig, általában legalább ennyi időt vesz igénybe. Az év során lehetőség van az évfordulók során természetesen felerősödő fájdalom átélésére is. Természetesen ezek az érzések még a későbbi évfordulók alkalmával is intenzívebben – bár egyre kisebb erővel – előjöhetnek. Segíti még a feldolgozást, talpra állást, ha aktív cselekvéssel foglaljuk el magunkat. Sokan ilyenkor új hobbit kezdenek, új tanulmányokba vágnak bele. Gyakran átértékeli az ember egy ilyen veszteség után, hogy mi fontos az életben és mi nem.
Segítheti a belső egyensúly visszaszerzését bármilyen bizonyítottan stresszoldó módszer, relaxáció, meditáció elsajátítása. Jótékony hatású a rendszeres sport tevékenység, a társaságba járás, meglévő kapcsolataink ápolása. A gyász mindig egyéni. Van, aki az elvesztett személlyel közös terveket valósítja meg egyedül, a másik érdeklődési köre, hobbija iránt kezd maga is érdeklődni, vagy a közösen kialakított szokásokat, rituálékat tartja meg egymaga, így őrizve meg valamit a másik lényegéből a mindennapokban.
Léteznek úgynevezett gyászfeldolgozó csoportok, ahol kis létszámú csoportokban, hasonló élethelyzetben lévők gyűlnek össze. A társas támogatás erejével, együtt könnyebb feldolgozni a veszteséget.