Igen, pontosan így gondoltam, amikor sokadik összeveszés után vártam a férfit. Én beruházóként dolgoztam, ő pedig kivitelező volt. Amikor először találkoztunk, végtelenül ellenszenvesnek tűnt, nagyképű, kőgazdag, úgy éreztem felülről néz mindenkire. Egyből „ledrágázott”. Ez különösen ellenszenves volt.
Telt, múlt az idő, az építkezés haladt, én pedig egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy várom, lesem az iroda ablakából a kocsiját. Magamban már a nevén szólítottam.
Kifejezetten hiányérzetem volt, ha nem jött. Még nem tudtam sehová tenni az érzéseimet, de egyre többet gondoltam rá. Csak jó tanácsként mondom, ilyenkor kellene elfutni messzire.
Mert hát ez a várakozás nem jót jelent.