A pszichoanalitikus elméletek a személyiségfejlődésben keresik a deviáns viselkedés, elsősorban a mentális betegségek, azok között is különösen a neurózisok okát.
Ezek a kora gyermekkori élményekben, különösképpen a szülő-gyermek kapcsolatokban látják a felnőttkori deviancia gyökerét. Az egyik ilyen pszichoanalitikus elmélet az orális dependenciában, az anyamelltől való infantilis függésben látja az alkoholizmus mély okát. Eszerint az alkoholista férfi nem tud függetlenülni az anyától, egyrészt az anya uralma alatt marad, másrészt felnőttkorában is „anyai” kényeztetésre vágyik. Az ivás mintegy az anyamell pótléka.
A lerészegedés hátterében az a vágy áll, hogy a felnőtt férfival magatehetetlen gyermekként bánjanak (Jones 1963). Más pszichoanalitikus elméletekhez hasonlóan ezt az anyától való függőség elméletet is csak klinikai mintákon, tehát egyes betegeknél mutatták ki, a népesség egészére kiterjedő mintákon végzett vizsgálattal nem bizonyították. Az egyetlen, nagy esetszámú mintákon talált közvetett bizonyíték az, hogy az alkoholista férfiak az átlagosnál sokkal gyakrabban élnek együtt náluk idősebb házastárssal.
Egy másik mély-pszichológiai elmélet (Menninger 1938) szerint az alkoholizmus valójában lassú öngyilkosság, gyökere pedig a halálvágy.