Egy kapcsolatban természetes, hogy időnként az egyik fél kezdeményez többet. Hosszú távon azonban fárasztóvá válhat, ha mindig ugyanaz az ember tervezi a közös programokat, szervezi a hétköznapokat, kezdeményezi a beszélgetéseket, és még a nehéz helyzetekben is neki kell megoldást keresnie. Ilyenkor a szeretet mellett lassan egyoldalú felelősségérzet is megjelenhet.
Spirituális szempontból ez a helyzet arra hívhatja fel a figyelmet, hogy milyen szerepet vállalunk a kapcsolatban. Lehet, hogy valaki annyira szeretné fenntartani a harmóniát, hogy minden terhet magára vesz. Máskor a másik fél egyszerűen hozzászokik ahhoz, hogy helyette is gondolkodnak és döntenek.
A kapcsolat egyensúlya nem attól függ, hogy mindenben pontosan ugyanannyit teszünk-e, hanem attól, hogy mindketten jelen vagyunk-e benne. A közös élet nem lehet tartósan egyetlen ember projektje.
Érdemes megfigyelni, mi történik, amikor nem vállalunk át automatikusan minden feladatot. A másik fél közeledik? Érdeklődik? Kezdeményez? Vagy teljesen rád hagy mindent? Ezek a reakciók sokat elárulhatnak a kapcsolat működéséről.
A spirituális szeretet nem azt jelenti, hogy mindig nekünk kell mindent megoldanunk. Néha éppen azzal adunk lehetőséget a kapcsolatnak a fejlődésre, hogy teret engedünk a másik ember felelősségének is.