Iskoláskor
Ez a szakasz 5-14életév a freudi látenciakorszakkal esik egybe. A fallikus szakasz lezárulása után a gyerek életében egy viszonylag nyugalmas szakasz következik. A szexuális és agresszív késztetések kevésbé aktívak, érdeklődése sokkal inkább intellektuális és szociális természetű.
Erikson szerint ennek a szakasznak a konfliktus a teljesítmény/kisebbrendűség. A kort sikeresen megharcoló gyerek megtanulja kompetensen és hatékonyan gyakorolni a kortársak és a felnőttek által becsült készségeket. A teljesítménnyel kapcsolatos krízis akkor lép fel, amikor a gyerek iskolás lesz. Ez az első olyan időszak, amikor a gyerek intellektuális és kognitív képességeit tesztelik, szembekerül a társadalmi elvárásokkal. Az értékeléssel a gyerek úgy érzi ő magát is értékelik, nem csak a teljesítményét.
Az iskolai tapasztalat szociális szerepek tanulását is magába foglalja. A kortársak szerepe megnő, a felnőttekhez való erős kötődés kezd felbomlani. Mérei „átpártolás korának“nevezi ezt a szakaszt. Megtanul együttműködni a többiekkel, és magát is megtanulja értékelni.
Társas kapcsolatokban az átpártolás jelensége a jellemző. Javul a kommunikációs képesség, mimika, hanghordozás. Egyre több pszichológiai sajátosságot említ a leírásokban. Empátia, segítségnyújtás jellemző. A kisiskoláskori csoport a gyermek számára nélkülözhetetlen biztonságot és támaszt jelent. Fontos a társas helyzet. Fiúk és lányok csoportjai különbözőek. 9-10 éves korban kialakul az érdeklődés, kifejlődik a hobbi, gyűjtés, tudásvágy.
Értelmi fejlődésben kiemelhető, hogy ez a legjelentősebb ebben a korszakban, legfontosabbá az iskolai teljesítmény válik. Az emlékezet még mechanikus, kevés emlékezeti stratégia figyelhető meg.