Serdülőkor
Freud szerint a látencia szakasz vége felé a libidinális és agresszív vágyak újra felerősödnek. A genitális szakaszban a serdülő már felnőtt szexuális vágyakat él át, miközben szociálisan még gyermeki periódusban van. Míg a korábbi szakaszok kötődései narcisztikusak voltak, addig a genitális szakaszban képessé válik másokat is szeretni. Ennek a szakasznak a próbaköve, annak a képességnek a kialakulása, hogy másokkal gondoskodó és szeretetteljes légkörben együtt tudjunk lenni, fontos legyen a másik személye is. Ekkorra már a fiatal jobban képes kontrollálni mind szexuális, mind agresszív energiáit, és képessé válik arra, hogy ezeket társadalmilag elfogadott úton vezesse le. Freud szerint az emberek nem automatikusan lépnek ebbe a szakaszba, és ritkán teljesednek ki benne igazán, így a genitális személyiség inkább elérendő ideál, semmint biztosra vehető végkifejlet.
Erikson szerint az élet fő problémája az identitás keresése, amit ő a személyiség stabil magvaként értelmez. Ennek fényében kitüntetett szerepe van a serdülőkornak, ahol a konfliktus az identitás/szerepkonfúzió mentén húzódik. Ez az időszak a nagy biológiai és pszichológiai átalakulások, az önértékelés és az énkép átminősítésének az ideje. Megkezdődik a szülőkről való leválás. A serdülők normarendszere fellazul, gyermeki problémamegoldó eszközeiket feladják, így kevesebb belső tartalékkal rendelkeznek, amit kritikus helyzetben alkalmazni tudnának. Jelentős testi átalakuláson mennek keresztül.
Erős identitástudat kialakulásához, az én-fogalom kialakulása kettős értelemben is szükséges. Egyrészt sikeresen kell ötvözni a korábbi pszichoszociális fázisokból származó én-fogalmakat, másrészt az integrált én-fogalmat összhangba kell hozni a mások rólunk alkotott elképzeléseivel. Az identitás alakulását befolyásolják az addigi konfliktusaink, amelyek más köntösben, de újra előkerülnek:
- Bizalom/bizalmatlanság kérdése – Kiben, miben (milyen eszmékben) bízhatok?
- Autonómia kérdése – „Én egyedül “, függetlenedés a felnőttek világától.
- Kezdeményezés/bűntudat – Saját céljait akarja megvalósítani, azt szeretne tanulni, amit ő akar. A bűntudatban benne van annak az érzése is, hogy mennyire tudok hűséges lenni ahhoz az élethez, amit a család rám delegál.
- Teljesítmény/kisebbrendűség – Saját motivációja mentén hihetetlen teljesítményekre lehet képes, kisebbrendűségi érzése nagyon hamar ki tud alakulni.
A serdülő felnőtté válásának alapvető lépése a szülőktől való érzelmi leválás. A második nagy lépés az egyéni képességeknek megfelelő pozíció kiharcolása, mindenekelőtt a kortárs csoportban. A kortársak körében való érvényesülés megtanulása a legjobb előkészület a felnőtt társadalomban való érvényesüléshez. A szociális térben történő változás: közelebb tudok menni a másikhoz, fontos a másik tükörtartása. A csoporttagok között a korábbiaknál szorosabb kapcsolatok alakulnak ki.
Az identitás fontos részét képezi a nemi identitás kialakítása, tisztázása. Az ödipális-konfliktus ismételt felerősödése is megfigyelhető. A kamaszok sokkal megértőbbek tudnak ilyenkor lenni az ellenkező nemű szülővel. Megoldásként a családon kívüli kapcsolatokra kiviszi ezt a feszültséget.
Családi szinten: Fontos a biztonságos családi légkör megteremtése érezze, bármi történik is, ő hazamehet. Vikár György „félig áteresztő hártyá“-nak nevezi az ekkor jól működő családot. Nagy a környezet felelőssége, hogy a szélsőségekből, a lehetőségek „tárházából“ mit hoz ki a serdülő. Számos pszichés probléma megjelenése is ekkorra tehető, a szélsőségek nem megfelelő mederben tartása miatt. A szülőnek is el kell tudnia engednie a gyerekét, és ezzel a felnőtt is szembesül a saját életével, házasságával. A „balhés“ kamasz nagyon sok házasságot képes összetartani. A szexualitás felerősödése a gyerek életében, a szülők életében is központba helyezi ezt a kérdést. A serdülő életében ez a határok próbálgatásának ideje, és sokszor a szülők hordozzák a gyerek félelmeit.