Egy kapcsolatban sokszor nem a másik ember jelenti a legnagyobb akadályt, hanem azok a belső félelmek és reakciók, amelyeket magunkkal viszünk. Előfordulhat, hogy annyira félünk a csalódástól, az elutasítástól vagy a kapcsolat elvesztésétől, hogy végül éppen mi kezdjük el távolítani magunktól azt, akit szeretünk.
Ilyen lehet például, amikor egy apró változásból rögtön a legrosszabbra következtetünk. Ha a párunk kevesebbet ír, könnyen azt gondolhatjuk, hogy már nem szeret. Ha pedig félünk attól, hogy elhagyhatnak, akár olyan viselkedést is tanúsíthatunk, amellyel folyamatosan bizonyítékot keresünk a szeretetre. Ezzel azonban feszültséget teremthetünk ott is, ahol eredetileg nem volt probléma.
Az is előfordulhat, hogy valaki tudat alatt próbára teszi a partnerét. Szándékosan távolságot tart, féltékennyé akarja tenni, vagy megvárja, hogy a másik kezdeményezzen. Ezek mögött gyakran nem rossz szándék, hanem bizonytalanság húzódik.
Spirituális szempontból fontos felismerni, amikor saját félelmeink irányítják a kapcsolatot. A szeretethez bátorság is kell: bátorság ahhoz, hogy ne minden helyzetben védekezzünk, hanem merjünk őszintén kapcsolódni.
Amikor felismerjük saját önsorsrontó reakcióinkat, már meg is tettük az első lépést a változás felé. Néha nem új szerelemre van szükségünk, hanem arra, hogy megtanuljuk másképpen megélni azt, ami már jelen van az életünkben.