A narcisztikus mindig megbosszulja az áldozat önállósági törekvéseit.
Elemi szükséglete a család, barátok irányítása. Ha nem képes hatalmat szerezni, akkor bosszút áll azokért a helyzetekért, amikor nem tudta keresztül vinni akaratát, vagy úgy érzi kicsúszott az irányítás a kezéből. A hatalmát fitogtató narcisztikus olyan, mint egy dackorszakban megrekedt kisgyerek.
Minden kapcsolatára ugyan az a helyzet illeszthető. Mindegyik teli van bűnössel, vádlottal, áldozattal és bűnbakkal. A narcisztikus gyenge egójának szüksége van a drámai helyzetekre. Muszáj, hogy neki legyen igaza.
Minden problémájáért a helyzetet és a körülményeket teszi felelőssé, soha nem hajlandó elgondolkodni azon, hogy neki milyen része lehetett az eseményekben. Irreális önképe van, és azt gondolja, hogy különleges jogok illetik meg.
Ha valaki átlát rajta, és már nem csodálja, vagy bármi módon megsérti, akkor azonnal és minden késedelem nélkül kegyvesztett lesz. Az ilyen emberekre nem kíváncsi, hátat fordít nekik és másoknak is csak rosszat mond róluk.
Kivételt jelentenek ez alól azok az emberek, akiket a narcisztikus magához mérten túl erősnek talál. Őket inkább körbe udvarolja, vagy nagy ívben elkerüli, mert tart tőlük és nem szeretné ellenségei táborában látni az erős személyiségeket.
Ismerd fel a narcisztikus személyiséget, aztán fuss előle, ha kedves az életed!
A narcizmus hét főbűne Hotchkiss szerint:
- Szégyentelenség: A szégyen az, ami a kóros narcizmus mögött rejlik. Ezt az érzést nem képesek egészséges módon feldolgozni.
- Mágikus gondolkodás: A narcisztikusok tökéletesnek látják magukat, ehhez torzításra és illúzióra van szükség: ez a mágikus gondolkodás. Alkalmazzák a projekciót is, hogy a szégyent másokra vetítsék.
- Arrogancia: Úgy tudják visszanyerni önbecsülésüket, ha másokat leértékelnek.
- Irigység: Úgy biztosítják felsőbbrendűségi érzésüket másokkal szemben, hogy azok képességeit lekicsinylik.
- Jogosultság: Úgy érzik, hogy különleges bánásmódra jogosultak, előzékenységet érdemelnek, aminek oka, hogy magukat rendkívülinek látják. Ha valaki ezt kétségbe vonja, az illető a narcisztikus egyén szemében kellemetlen, alkalmatlan embernek tűnik fel. Az akaratukkal szembeszegülés dühkitöréshez vezethet.
- Kizsákmányolás: Másokat többféleképp kizsákmányolnak, anélkül, hogy az érzéseiket, érdeklődésüket tiszteletben tartanák. A másik embert gyakran alárendelt pozícióban tartják, amiből a menekülés nehéz, vagy épp lehetetlen.
- Elvétett határok: Nem észlelik határaikat, azt, hogy a többi ember különálló, és nem saját maguk kiterjesztései. A többi ember azért létezik a narcisztikusok szerint, hogy az ő igényeiket kiszolgálja. Akik ezt megteszik, azokat saját maga részének tekinti, ezeknek az embereknek eleget kell tenniük elvárásainak. A narcisztikus emberek elméjében nincs határ önmaguk és a többi ember között.