Életünk váltófázisai I.

Csecsemőkor

Freud pszichoszexuális fejlődéselméletének orális szakasza, kb. 0-18 hónapos korig tart. A csecsemő külvilággal való interakciója az ajkakon keresztül valósul meg, libidinális kielégülése is erre a területre összpontosul. A gyerek biztonsága és túlélése teljes mértékben másoktól függ. A szakasznak a fő konfliktusa az elválasztás, az anyától való függés csökkentése. A szakasz két fázisra osztható:

·        Orális bekebelezés fázisa – az első 6 hónap

Ebben a szakaszban több személyiségvonás is kialakul fixáció révén, pl.: pesszimizmus/optimizmus, bizalom/bizalmatlanság.

·        Orálszadisztikus fázis – az orális szakasz második fele

Itt a szexuális élvezet a harapásból és a rágásból származik. Ez a szakasz határozza meg, hogy később ki lesz verbálisan agresszív.

Az orális szinten fixálódott személy orálisan viszonyul a világhoz. Stresszhelyzetekben nagyobb gyakorisággal vezeti le feszültségét olyan aktivitásokkal, amelyek a szájjal kapcsolatosak pl.: dohányzás, evés, ivás, körömrágás. Dühét inkább szavakkal, mint fizikai agresszióval fejezi ki.

Erikson elméletében az első pszichoszociális szakasz a csecsemőkor, az élet első éve. A szakasz konfliktusa a bizalom/bizalmatlanság között feszül. A csecsemő még teljesen kiszolgáltatott, szükségleteinek kielégítését másoktól kell várnia. Ha ezt megkapja, kialakul a bizalom érzése. A bizalom alapja, hogy hinni tudunk a világban, önmagunkban, és az emberi kapcsolatokban. A bizalmatlanságot a nyugtalan alvás, szeszélyes étvágy, székrekedés, a magárahagyatottság okozta lelki zavar jelzi. Kiváltó oka lehet a következetlen bánásmód, az érzelmi elzárkózás, elutasítás.

A szülőknek központi szerepe van a bizalom/bizalmatlanság közötti konfliktus megoldásában. Ugyanakkor nem csupán a szülő szerepe meghatározott ebben a folyamatban. Fontos, hogy a gyerek és a nevelője kialakítsa a kölcsönösség érzését. A kölcsönösség kezdetben arra a következetességre épül, ahogyan a szülő a csecsemő igényeit kielégíti. A szülő megtanulja megkülönböztetni a gyerek szükségleteinek kifejeződését, a gyerek pedig megtanulja, hogy meg kell várnia amíg ezt kielégítik. Közösen kialakítanak egy időintervallumot, amely a szükséglet kifejezése és annak kielégítése között telik el.