A passzív-agresszív viselkedés gyökere talán abban keresendő, hogy gyermekkorában nem volt képes közvetlen formában kifejezni haragját, önállósági törekvéseit vagy negatív érzéseit. Vannak arra utaló bizonyítékok is, hogy az ilyen személyiségzavarban szenvedők szülei rendkívül következetlen, ambivalens* módon viszonyultak hozzájuk, esetleg el is hanyagolták őket. Mivel a szülői autoritás** kiszámíthatatlan és dühítő volt, a gyermek nem tudott megfelelő reagálási formákat találni, s nem volt képes sem kifejezni dühét vagy ellenállását, sem megszabadulni tőle. Általában nem szereti és elutasítja mások autoritását, még akkor is, ha jóindulatú tekintélyről van szó. Többnyire úgy érzi, szörnyű teher nehezedik rá, amellyel nem tud megbirkózni. Védekező magatartást vesz fel környezetével szemben, amely folyamatosan elárasztja teljesíthetetlennek érzett követelésekkel. Munkájában és személyes kapcsolataiban is meg nem értettnek, alábecsültnek, kihasználtnak érzi magát. Sokszor dühös vagy elégedetlen, és automatikusan mindenre negatív módon reagál.
*kétértelmű, kétféleképpen értelmezhető
** tekintély, befolyás