Egy kapcsolatban nem mindig könnyű őszintén örülni a másik sikereinek, különösen akkor, ha közben úgy érezzük, a saját életünk megrekedt. Amikor a társunk előrelép a munkájában, új lehetőséget kap, vagy megvalósít egy régi álmát, bennünk is megmozdulhat valami kellemetlen érzés. Nem feltétlenül azért, mert nem szeretjük őt, hanem mert a sikere akaratlanul is szembesít bennünket a saját hiányérzetünkkel.
Ilyenkor könnyen kialakulhat egy láthatatlan verseny. Az egyik fél egyre többet bizonyít, a másik pedig úgy érzi, lemarad mellette. A gratuláció mögé rejtett csípős megjegyzések, a sikerek lekicsinylése vagy a figyelem visszatartása lassan megmérgezheti a kapcsolatot.
Spirituális értelemben a társunk sikere tükör is lehet: megmutathatja, hol vágyunk mi magunk változásra. Nem kell ugyanott tartanunk, és nem kell ugyanazokat az álmokat követnünk ahhoz, hogy egyenrangú társak legyünk.
A szerelem nem verseny, amelyben csak az egyik ember győzhet. Ha a másik boldogulása fájdalmat ébreszt bennünk, érdemes ahelyett, hogy őt visszahúznánk, megkeresni ennek az érzésnek a valódi okát.
Két ember egyszerre is fejlődhet, még akkor is, ha az útjuk és a tempójuk különbözik. A másik ragyogása nem veszi el a saját fényünket.