Sokan úgy gondolják, hogy a boldogság kulcsa egy szerető társ megtalálása. A spirituális tanítások azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a harmonikus kapcsolat alapja mindig az önmagunkkal való kapcsolat. Ha nem tudjuk elfogadni és szeretni önmagunkat, könnyen elvárhatjuk, hogy ezt a hiányt a másik ember töltse be.
Az önszeretet nem önzés, hanem annak felismerése, hogy értékesek vagyunk. Amikor tiszteljük saját érzéseinket, határainkat és szükségleteinket, kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat alakítunk ki. Nem félelemből ragaszkodunk a másikhoz, hanem szabad döntésből kapcsolódunk hozzá.
A spirituális fejlődés egyik fontos állomása, hogy megtanuljuk elfogadni hibáinkat is. Senki sem tökéletes, és éppen ez tesz bennünket emberré. Amikor önmagunkkal türelmesebbek vagyunk, a partnerünk felé is nagyobb megértéssel fordulunk.
Az önszeretetből születő kapcsolat nem a hiányra épül, hanem két teljes ember találkozására. Ez a fajta kapcsolódás hosszú távon sokkal stabilabb, mert nem függ a külső megerősítésektől.
Aki megtanulja szeretni önmagát, az könnyebben felismeri azt a társat is, aki valódi tisztelettel és szeretettel fordul felé.