„Kinyitotta Pandora szelencéjét” szoktuk mondani, ha valaki olyat tesz vagy mond, amivel bajok áradatát indítja el.
A klasszikus görög mitológia szerint Pandora volt a legelső nő a Földön. Zeusz megparancsolta Héphaisztosznak, a szaktudás és mesteri munka istenének, hogy teremtse meg Pandorát, aki eleget is tett a kérésnek és létrehozta őt vízből és földből. Héphaisztosz Aphrodithé szépségével, Athéné ruháival és Hermész éles eszével ruházta fel Pandorát.
Amikor Prométheusz ellopta a tüzet a mennyországból, Zeusz elhatározta, hogy Pandora által áll bosszút Prométheusz testvérén, Epimethuszon. Zeusz egy szelencét ajándékozott Pandorának azzal az utasítással, hogy semmilyen körülmények között ne nyissa ki, de a kíváncsiság végül felülkerekedett rajta és kinyitotta a dobozkát.
Amint az isteni szépségű Pandora kinyitotta a szelencét, az abban rejtőző minden gonosz kiszabadult és hódító útjára indult a Földön. A dobozból az emberiségre zúdult minden csapás, betegség, bánat, szegénység, bűn, amit csak el lehet képzelni. Pandoránk visítva csapta le a doboz fedelét, de akkor már késő volt. Vagy korán? Ha még egy pillanatot várt volna, legalább a remény is kiszabadult volna: az egyetlen ok, amiért mégis érdemes élni.
Szörnyű időszak következett, csupa rémség, borzalom, sírás, fogcsikorgatás, míg Pandora össze nem szedte magát, és ki nem nyitotta újra a szelencét. Ekkor végre a remény is kiszabadulhatott legalább.
Lehet, hogy Pandora szelencéjének első kinyitásával Te is így jártál, magadra szabadítottad a rosszat és a bajt, a történet azt sugallja, hogy nyisd ki még egyszer, mert a remény bent ragadt és csak akkor tudod szabadjára engedni, ha szembenézel a félelmeiddel.