A plátói szerelem kifejezés a filozófus Platónhoz kapcsolódik, és az ő gondolatain alapul. Platón szerelemről szóló elmélete az ókori görög filozófia egyik alapvető fogalma. A plátói szerelem fogalma szerint a szerelem nem csupán egy érzelmileg intenzív kapcsolat két ember között, hanem egyfajta spirituális utazás is, amely során az emberi lélek a szépség és az igazság felé törekszik.
A plátói szerelem három alapvető formáját különbözteti meg:
Fizikai szerelem (Eros): Ez a szerelem forma az érzékiség és az érzéki vágyak tárgya. Platón szerint az Eros csak a legalsóbb szinten áll a szerelem hierarchiájában, mert csupán a testi vágyak kielégítésére irányul.
Lélekszerelem (Philia): Ez a szerelemforma a barátság és az emberi kapcsolatok formájában jelentkezik. Ez a kapcsolat mélyebb, és a két fél közötti személyes kötődésen alapul. Platón szerint a lelki kapcsolatok sokkal gazdagabbak és tartósabbak lehetnek, mint a fizikai vonzalom.
Ideális szerelem (Agapé): Ez a legmagasabb rendű szerelemforma Platón elméletében, amely a tökéletes szépség, az igazság és a jóság szeretetét jelenti. Ez a szerelemforma az istenihoz legközelebb álló és a legerősebb a lelki fejlődés szempontjából.
A plátói szerelem elmélete Platón “Szimpozion” című művében található meg, amelyet az ókori görög párbeszéd stílusában írt meg. Ez az elmélet máig nagy hatással van a nyugati gondolkodásra és a szerelmi kapcsolatok értelmezésére.