Eltelt két nap és nem találtam a helyemet. Egyre többet gondoltam rá. A levelezés folytatódott, majd újra jött, én pedig örültem. Azt hittem, révbe értem. Három találkozás után elmondtam, én hogy képzelem a kapcsolatunkat.
Most utólag úgy látom, az elképzelésem legalább olyan súlyú volt a számára, mintha a Mátyás templomba szerveztem volna az esküvőnket. Szóval itt egy óriási fekete pont. Elmondta, hogy az én elképzelésemet nem tudja teljesíteni, amikor pedig megkérdeztem, mit tudnál teljesíteni, hát a beszélgetést említette.
Éreztem, ebbe a dologba beletört a bicskám. Ebben a pillanatban kellett volna abbahagyni az egészet, minden normális nő ezt tette volna. Na de nem én! Én azt éreztem, hogy újra tetszik, és újra szeretem.