Eltelt tíz hónap levelezéssel, majd egyszer csak találkoztunk…..pontosabban eljött hozzám.
December harmincadika volt, gondoltam, szépen zárom az évet, igazi ajándék nekem. De nem így történt. Tíz hónapig ábrándoztam valakiről és egy pillanat alatt összetört bennem minden.
Egyáltalán nem olyan volt, mint az álmaimban, nem olyan, mint ahogy emlékeztem rá az első találkozásunk után. Sokkal magasabb volt, és az arca, a haja sem stimmelt. Most nem találtam jóképűnek.
Néztem és vártam a kattanást, de az nem jött. Beszélgettünk, majd bebújtunk az ágyba. Mit mondjak….nem szakadt le a csillagos ég.
Amikor elment, ridegen köszöntünk el egymástól…..semmi olyan, hogy majd kereslek, vagy jövök. Csak pont, pont, pont…..mintha vége lett volna az álmaimnak.