Drága Zoltán!
Én azután megfogtam veled az isten lábát…..ötről a hatra veled előre jutni nem lehet……szóval kemény fába vágtam a fejszémet.
Elképzelem, ahogy jössz be a kert kapun……vagy ülsz a konyha asztalnál és reggelizel, de félig már szinte kint vagy az ajtón, mert rohansz….
Igazság szerint keresem a társamat, de minden találkozást lemondok……azt írta nekem valaki, miután már másodjára lemondtam vele a megbeszélt találkozást, gratulál, hogy ilyen korrekt vagyok, ne is változzak meg…..persze mindezt gúnyból….te pedig nem vagy képes “a”-t, vagy “b”-t mondani……egy cseppet sem akarsz segíteni helyre tenni bennem ezt a zűrzavart…..
Ha találkoznánk, az olyan lenne, mintha ezer éve ismernénk egymást, holott nem.
Nyugodtan írd, hogy “szép napot” ha neked úgy egyszerűbb!
Szeretettel,
Mari
