A szerelemben természetes vágy lehet, hogy minél több időt töltsünk a másikkal. Mégis előfordulhat, hogy egy kapcsolatban a külön töltött idő bűntudatot, sértődést vagy félelmet vált ki. Ilyenkor a közelség iránti igény lassan összekeveredhet azzal az érzéssel, hogy mindig együtt kell lennünk.
A spirituális szemlélet szerint minden embernek szüksége van saját belső térre. Ez nem a szeretet hiányát jelenti, hanem azt, hogy a kapcsolat mellett önálló élményekre, gondolatokra és feltöltődésre is szükségünk van.
A külön töltött idő segíthet abban, hogy ne kizárólag a kapcsolatból merítsünk energiát. Egy hobbi, egy baráti találkozás vagy akár egy csendes, egyedül töltött este is hozzájárulhat ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabban térjünk vissza a közös élethez.
A nehézség akkor jelenik meg, amikor az egyik fél minden külön programot elutasításként él meg. Ilyenkor fontos tisztázni, hogy a saját tér nem eltávolodás, hanem az egészséges kapcsolódás egyik feltétele lehet.
A spirituális szerelem nem bezárja a másik embert, hanem szabadságot ad neki arra, hogy önmaga maradjon. Két ember akkor tud igazán közel kerülni egymáshoz, ha közben nem kell elveszíteniük saját világukat.