Felnőttkor
A leghosszabb pszichoszociális szakasz, általában a hatvanas évek közepéig tart. Erikson szerint a felnőttkor krízise arról szól, hogy képesek vagyunk-e létrehozni valamit, vagy felnevelni valakit. A konfliktus az alkotóképesség/stagnálás ellentétpárjával ragadható meg. Új képesség, hogy nemcsak önmagunkat, hanem mások életét is képesek vagyunk irányítani: a döntésképességgel, a jövő tervezésével, mások igényeinek megérzésével, az ambivalens érzelmek elviselésével gazdagodva. A puszta létfenntartáson túl magasabb célok elérése is fontossá válik. Ez a késztetés akkor jelentkezik, amikor az ember felismeri halandóságát, hogy mind személyes, mind közösségi szinten hozzájárulással tartozik a társadalomnak. (Ez lehet monumentális, mint pl. egy tudós, művész aktivitása, de lehet szerényebb, kevésbé ismert, mint pl. gyermekek felnevelése.)
A stagnálás a pszichológiai élénkség v. növekedés hiányát feltételezi. Kétféle alapon jöhet létre:
- Narcisztikus alapú stagnálás esetében az energiákat a jólét növelése, az anyagi javak gyarapítása köti le. A személy aszerint viszonyul a többiekhez, hogy azok mennyire tudják őket szolgálni. Ebben az esetben a fizikai hanyatlás jelei nagyon elkeserítőek lehetnek. Nem ritkán az ilyen emberek komoly betegség után jelentős átalakuláson mennek keresztül.
- Depresszív alapú stagnálás esetében a személy nem érez elég energiát magában a cselekvésre. Hajlamosak, hogy alábecsüljék magukat, és megkérdőjelezzék a jövőbeli fejlődés lehetőségét. Nagyon gyakori ez a kiégés esetében.
Jung életciklus megközelítése az életet a nap járásához hasonlítja. Szerinte az életciklus négy negyedre oszlik: gyerekkor, serdülőkor, középkor, időskor. Az első két negyed problémái, feladatai elsősorban biológiai és szociális természetűek, összességében az anyagi világ elvárásait elégítik ki (pénzszerzés, társadalmi sikerek, házasságkötés, gyereknevelés). A harmadik és negyedik negyed feladatai inkább kulturális és spirituális természetűek. Szerinte az ember életében az élet közepe táján következik be egy fordulat, 35-45. életév között, ez az életközépi válság. Ez a potenciális krízisek időszaka. Ahhoz, hogy ezt jól átvészeljük, és az életünk tartalmas maradjon egy sor változáson kell keresztül mennünk. Ennek a változásnak a kulcsa az ego, amely eddig a személyes gyarapodását táplálta, energiáit az anyagi világ elvárásainak megfelelően hasznosította. 35 éves korra eléri fejlődésének csúcsát, szembetalálja magát az élet második felének dilemmáival, és a halállal. Jung szerint, ha nem vesszük komolyan ezt a szimbolikus középpontot, az élet második szakasza nem lesz más, mint az első megismétlésére tett gyenge és kudarcokkal teli kísérlet. A második szakaszban az ego a tudattalan, a kozmosz felé fordul, új erőre lelhetünk egy érettebb szelf integrálásának folyamatában.
Lewinson szerint az élet közepén négy ellentétpár erősödik fel:
- Fiatal-idős polaritás: a korral való szembesülés. Megkezdődik a saját test hanyatlásának, szexuális vonzerő csökkenésének észlelése, saját mulandóságunk felismerése. Idős szülők hanyatlásával való szembesülés.
- Építés-rombolás: megnő az érzékenység a rombolással, a megszégyenítéssel, mások önbecsülésének tiszteletben nem tartásával kapcsolatban. Bűntudat, negatív érzések az élettel kapcsolatban, ami erős korrelációt mutat a daganatos betegségekkel kapcsolatban.
- Kapcsolódás-elszigetelődés dimenzió: önismereti igény gyakran együtt jár a bezárkózással. „Üres fészek“ szindróma: a magára maradásba sokan belerokkannak.
- Maszkulin-feminin dimenzió: hormonális és idegrendszeri változások, ami egyben feszültségforrásként is szolgál. Kapcsolati másodvirágzás, nemi identitás ismételt előtérbe kerülése –» „kapuzárási pánik“. Másik nem vonásai felerősödnek, pl. férfiaknál a feminin vonások hatására nagyobb fokú megértés, versenyszellem csökkenése jellemző. Szerepek átalakulása pl. anya – gyerek kapcsolatban, el kell tudni engedni a gyerekünk kezét.
Judy Viost szerint az életközépi krízisből való szabadulásnak 5 féle útja lehetséges:
- Ellenállás a változásnak: hárít, tagad, nem veszi figyelembe a változás jeleit.
- Ifjúság keresők: annullálja a megélt időt, visszamegy a fiatalságba, a „kapuzárási pánik“ tipikus esete.
- Harc az egészségért, a tökéletesítésért.
- Önrombolás: úgy érzi elárulta ifjúkori álmait, nincs remény ezek pótlására. Szuicid kísérletek, drog, alkohol.
- Regresszió, depresszió: lelki elmenekülés az időből.
Viost szerint a megoldás, ha feladjuk a túlzott elvárásokat, a tökéletességre való törekvést. Megőrizzük a szeretni tudás képességét. Képesek vagyunk önmagunkat olyannak elfogadni amilyenek valójában vagyunk.
A felnőttkorban rejlő krízispotenciálok:
- Család – gyereknevelés, saját szülők helyzete, a velük való lojalitás.
- Hivatás – folyamatos elköteleződés egy hivatás mellett, állandóság megélése ezzel kapcsolatban.
- Életcélok kialakítása, a ránk jellemző döntések ott legyenek az életünkben.