Duzzogás, nyafogás, pofavágás, büntető hűvösség, egy jól időzített beszólás – csak hogy párat említsünk azokból az eszközökből, amelyek a passzív-agresszív emberek kommunikációs készletében megtalálhatók. Ezeket a megnyilvánulásokat a kevésbé szerencsések akár napi szinten megtapasztalhatják, és emiatt egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben.
Ez a típusú személyiség ugyanis demonstratívan, mégis „nyájasan “tudja kinyilvánítani nemtetszését, nem mondja meg szemtől-szembe, hogy nem fog együttműködni, inkább csöndben szabotálja a hadműveletet. Ha úgy vesszük a hozzáállása célravezető: így ugyanis egy szava sem lehet a főnöknek, házastársnak, barátnak, szülőnek, hiszen közvetlenül nem szegül szembe a másik akaratával, akit viszont ez a viselkedés szép lassan az őrületbe kerget.
Kevés az önbecsülése, dühös, de fél a saját haragjától, fél az autonómiától és sokszor a hatalomtól is. Bizonytalan, ezért a manipulációkon, játszmákon keresztül keres elégtételt, így szerez kontrollt a helyzet felett. Ráadásul sokszor nincs is azzal tisztában miért ellenséges.