A passzív-agresszív viselkedés legfontosabb jellemzője a rejtett ellenségesség. Az agresszió, az ellenséges érzések nem kerülnek nyíltan kifejezésre, emberünk olyan, mint aki eleget akar tenni a társak igényeinek, kéréseinek, de valójában negatív, passzívan ellenáll. És mindenért, ami felhúzza, bosszút áll. Álcázottat, kicsinyeset. A munkatárs, aki a határidő lejárta után sem nem küldi át az ön munkájához elengedhetetlen anyagokat, az asszony, aki ehetetlenre borsozza a későn hazaérő férj vacsoráját, a pasi, aki megígéri, hogy kicseréli a villanykörtét, de aztán hetekre elfeledkezik róla. Persze mindannyian viselkedünk néha így. A passzív-agresszió is csak egy stratégia a sok közül, amivel a nehéz helyzeteket kezelni próbáljuk, de akadnak olyanok, akiknek ez állandó jellemzőjükké válik, alkalmazzák az élet minden területén, a munkán át a párkapcsolatig.
A krónikusan passzív-agresszív embereknek négy közös jellemzője van: viselkedésük észszerűtlennek tűnik, társaságuk kényelmetlen, ellenségességüket nem fejezik ki direkt módon, és kifogásokat, mentségeket találnak a viselkedésükre. A passzív-agresszív ember szarkasztikus, szereti a rosszindulatú pletykákat, rendszeresen piszkálódik, kritikus. Az emberekkel való érintkezés során gyakran nem reagál a másikra, elhanyagol, hátba szúr, kétszínű és tudatosan igyekszik manipulálni az embereket. Hajlamos az önbüntetésre, azaz az áldozatszerepre, a függőségekre és szereti sajnáltatni magát. Feladataiban pedig jellemző rá a halogatás, az időhúzás, az információk visszatartása, a felelősség tagadása, a kifogáskeresés. Gyakran hagyja félbe a dolgokat, és sokszor kevéssé hatékony a feladatai megoldásában. Ellenálló, merev és makacs.