Bár az eredeti freudi pszichoanalízistől messze eltávolodott, ide sorolhatjuk E. Fromm (1974) elméletét a destruktív agresszivitásról. Ennek mélylélektani gyökereit keresi.
Példaként Hitler és Sztálin személyiségét elemzi. Hitlernél a halott iránti beteges vonzódás, a nekrofília, Sztálinnál a nem szexuális indíttatású szadizmus a különösen nagyfokú kegyetlenség és destruktivitás* a mély oka. Ezek kialakulását részben gyermekkori élményekkel, de ezen kívül – az eredeti pszichoanalitikus elméletektől eltérően – az embertelen társadalmi rendszerben is látja.
Ezeknek az elméleteknek a körébe sorolhatjuk azt a gondolatot is, hogy létezik az úgynevezett pszichopata személyiség. Az ilyen személyiségű emberben nincsenek morális gátlások, nincs megértés és együttérzés más emberek iránt, ezért hajlamosak a más emberekkel szembeni agresszióra, bűnözésre.
Van olyan elmélet is, amely szerint az alkoholisták bizonyos személyiségtípusba tartoznak, vagy – lazább megfogalmazásban – bizonyos személyiségtípusok hajlamosak az alkoholizmusra. Ilyenek: az éretlen, az önmagát kényeztető személyiség, a szexuális problémákkal küszködők, az önmagukat büntetni kívánók, végül a feszültségekkel küszködő személyiség.
*romboló, károsító
Hitlerről még ebben a blogomban olvashatsz bővebben