Óvodáskor
Freud elméletében a fallikus szakasz 3-5. életév közötti időszakra esik. A libidinális izgalom áttolódik a nemi szervekre. A feléledő szexuális vágyak kezdetben autoerotikusak, felismerve a genitáliák ingerlése okozta érzéki élvezetet. A libidó azonban fokozatosan az ellenkező nemre tolódik. A fiúk elkezdenek érdeklődni az anyjuk, a lányok az apjuk iránt. Ezzel egyidőben a gyerekek ellenségessé válnak az azonos nemű szülővel szemben, úgy gondolják versenyezniük kell vele a másik szülő szeretetéért –» Ödipusz-komplexus/Elektra-komplexus. Ugyanakkor a fiúk rettegnek attól, hogy az apjuk megtorolja anyjuk iránt érzett szexuális vágyukat. Ezt a félelmet Freud kasztrácós szorongásnak nevezet. Ennek feloldásaként az anyjuk iránt érzett szexuális vágyukat a tudattalanba szorítják, és az apjukkal való azonosulás révén szimbolikusan megkapják az édesanyjukat. A lányok az anyjuk iránt érzett szeretetüket felcserélik az apjukra irányuló szerelemmel felfedezve, hogy nincs péniszük, amiért az anyjukat hibáztatják.
A fallikus szakaszban való fixáció férfiak esetében azt eredményezi, hogy igyekeznek bizonyítani nincsenek kasztrálva, ezért minél több nőt próbálnak elcsábítani. Önérvényesítési kísérleteik szimbolikusan, munkában elért sikereikben is kifejeződhetnek. Más esetben a fallikus szakaszban fixálódott férfiak sikertelenné válhatnak mind szexuálisan, mind munkahelyi életükben. Ennek oka, az amiatt érzett bűntudatuk, hogy apjukkal versenyre keltek anyjuk szerelméért. Nők esetében az Ödipusz-komplexus továbbélése, a férfiakhoz fűződő viszonyukban megfigyelhető túlzóan csábító viselkedés, miközben tagadják viselkedésük szexuális tartalmát.
Erikson szerint az óvódáskor idején, 3-5 éves korban a mozgás és a nyelvi készségek fejlődése teremti meg az újabb szakasz krízisének előfeltételeit. A gyerekek megtanulják akaraterejüket és önkontrolljukat gyakorolni, hasznossá tenni magukat. Megjelenik az alkotás öröme. Lényeges a környezet reakciója ezekre a kezdeményezésekre. Ha leállítják, kritizálják függetlenségi kísérleteiket, akkor bűntudatot éreznek –» kezdeményezés/bűntudat. A világ felfedezése meglódul. A fiúknál jellemzőbb a „behatolás“– sokkal agresszívabbak lesznek. „Behatol a másik fülébe“ – állandóan kérdez, „behatol a másik terébe“ – nem tiszteli a személyes territóriumot, nagyon közel megy.
Családi szinten: Házasságok nagyobb arányban bomlanak fel ebben a korban, amikor a gyerek óvodába kerül. Lelkileg megterheli a családot, hogy intézményi keretek közé kerül a gyerek, és ezzel megmérettetés alá kerülnek a szülők is. Napier szerint komoly feladatot, krízist jelent egy óvodáskor gyerek nevelése, kialakulnak egymással szövetkező, és egymással szemben álló kapcsolatok. Lényeges a szülők közötti harmonikus kapcsolat, ezzel elkerülhető, hogy házastársi v. partneri szerepet kelljen a gyereknek felvállalnia, esetleg szülősített gyerekként (mint egyfajta helyettes szülő) funkcionáljon.