Rám talált a szerelem. Egy gyönyörű őszi napon, úgy, mint amikor hirtelen lehull egy fáról a levél. Nem kértem, ő mégis jött. Először találkoztunk, beszélgettünk, és megcsókolt. Csak úgy, minden előzmény nélkül. Nem tudtam hová tenni a dolgot, jól esett, de semmi több. Nem beszéltünk meg újabb találkozást, semmi nem hiányozhatott, mégis, nyugtalan lettem. Egyre többször eszembe jutott. Nem értettem a dolgot, hisz semmi nem történt úgy igazán. Halk szavú és diszkrét volt. Csak a csókja, az olyan igazán tökéletes volt. Gyengéd és kicsit félénk. Sokat gondoltam rá, és lassan hiányozni kezdett. A férfi, akinek arca és neve sem volt.
